Rövid összefoglaló, mi is az a Manga/Anime A legegyszerűbb definició szerint, a "manga" a japán képregény, az "anime" a japán rajzfilm. Eredetileg a 'manga' szó szerint képregényt jelent, az 'anime' pedig az 'animation' rövidülése, azonban az elterjedt nemzetközi szóhasználat ma már mindkettőhöz a fenti értelmet rendeli. Kiejtésük az írásnak megfelelő, tehát "animE" és "manga". Az alábbiakban az anime kifejezést használom, de a párhuzamok és azonosságok miatt az animéra és a mangára egyaránt érvényesek. Amikor manapság magyarországon ez a fogalom szóba kerül, mindenki azonnal elkönyveli, hogy "igen, azok az erőszakos és perverz japán rajzfilmek". És mivel a magyar média is sajnos ezt a képet igyekszik erősíteni (érthető, a sokkoló, elborzasztó hír mindig jobban eladható mint a tényszerű), ezért az "átlagmagyar" szinte jogosan fordul el, és kiált cenzorokért e szó hallatán. Pedig a helyzet koránt sem ilyen egyszerű és egyértelmű. A legfontosabb, amit le kell szögezni a legelején: Az anime nem műfaj, és nem stílus, az anime egy önálló médium! Ez a médium eszköz az alkotóknak, hogy kifejezzék gondolataikat és elmeséljenek történeteket. Akár az élőszínészes filmeknél, a műfaji és stilisztikai variációk szinte végtelenek és összehasonlíthatatlanok. Egyetlen alkotás alapján az egészről ítéletet mondani olyan, mintha egy bajor szexfilm után általánosítanánk az egész német filmipart és filmművészetet. Az anime tulajdonképpen a film, az élőszínészes játékfilm testvére. Léteznek alkotások a legkisebbeknek szóló meséktől, a komoly, elgondolkoztató művészi alkotásokon keresztül, a legalantasabb vágyakat kiszolgáló, kemény pornóig minden. Ugyanakkor, mint rajzfilmet, nem kötik a valóság béklyói, nincsenek kitéve a természet törvényeinek semmilyen szempontból. Ezért az alkotó számára olyan lehetőségeket nyújtanak, amelyet a hagyományos, színészekkel eljátszatott film nem, vagy csak a legutóbbi időkben nyújtanak. Az animénak természetesen megvannak a maga kifejező eszközei, melyek vagy a hagyományos japán ábrázolásból erednek, vagy az idő során kialakultak, elterjedtek. Természetesen ezek a sablonok sem forulnak elő minden animéban, vannak rendezők akik nagyrészükkel sosem élnek, s a műfajok is behatárolják a lehetőségeket, azonban az alábbiak csak és kizárólag animékban találhatóak meg, és ha felbukkannak, jelentésük, funkciójuk mindig ugyanaz. Az animáció hiánya, állóképek használata. A jelenet dinamizmusát, drámaiságát fokozza, akár a lassított felvétel a filmeken. Egy-egy kép kimerevítésével az hangsúlyosabbá, jelentőségteljesebbé válik, mintegy beleég a néző emlékezetébe. Sebességvonalak. Ezek többnyire az állóképek mögött láthatók, a háttér helyén. A mozgás gyorsaságát, még az amerikai képregények is gyakran vonalakkal jelzik, melyek mintegy elmossák a hátteret. A hagyományos japán rajzolásból eredően, az animében ilyenkor a háttér helyét teljesen a sebességvonalak veszik át. Sweatdrop(izzadtságcsepp). Egy igen jellemző eszköz, a vígjátékok leggyakoribb eleme. Ha valaki nagyon "lefárd", valami nagyon hülyét lát, vagy hall, a feje mellett és felett jelenik meg egy hatalmas csepp. Ez többnyire társul a megfelelő fáradt, vagy döbbent arckifejezéssel, de működik háttal álló, vagy meglepetését titkolni akaró szereplővel is. Super Deformed(SD). Egy egy viccesebb jelenetnél előfordul, hogy a szereplő hirtelen átalakul önnmaga kicsinyített, gyerekes formájába és úgy beszél vagy tesz valamit. Ez az alak fokozza a komikus helyzetet, a szereplő viselkedését, tettét a külalakjára is kivetíti. Mára már léteznek filmek, melyek alapban a SD figurákat használják, főleg ha valami aranyosat csinálnak. Gesztusok, jellemző arcok és formák. Ilyenek a tarkóra tett kézzel, kínos nevetgélés, vagy a homlokon megjelenő kereszt alakú, lüktető ér idegesség esetén. Ezek többnyire a hagyományos japán ábrázolásból, illetve a hagyományos színjátszás gesztusai közül alakultak ki és terjedtek el. Meg kell említeni a leggyakoribb, és legfeltűnőbb ismertetőjegyet, a szereplők külsejét. A szinte tökéletes alak (bárki bármit is állít, a dinnyényi melleket nem az anime terjesztette el), és a hatalmas szemű babaarc elsőre idegennek és torznak hat. A test és a babaarc a japán ideálokat testesíti meg, ezt kár is lenne tagadni. A hatalmas szem azonban kiemeli a szereplő jellemét, gondolatait, érzelmeit, hiszen "a szem a lélek tükre", és ez animében sokszorosan is igaz. Mint fentebb említettem, ezek az eszközök elterjedtek, de nem kötelezőek. Ahol a stílus és a téma engedi, előszeretettel alkalmazzák őket, de számos olyan alkotás létezik, melyekben a fentiek egyike sem található meg, s ebbe a karakterek külseje is beletartozik. Még egy valamit fontos megemlíteni egy ilyen magyarázatban. Ez a japán kultúra és lelkivilág, amely néha gyökeresen eltér az európában megszokottól. Az erőszakra és vérre sokkal kevésbé érzékenyek, ezért gyakran fiatalabb korosztályok számára is olyan jelenetek készülnek, amelyek errefelé pár korhatárral feljebb mutathatók csak be. A másik kényes pont, a gyakori, félreérthetetlen szexuális célzások sokasága, amelyek a legártatlanabb történetekben is előfordulnak. Ennek oka európai-keresztény kultúrkörben kialakult és kötelezővé vált szexuális tabu hiánya. Ráadásul a japán férfiak öregkorukra nem szenilisek és parkinson-kórosak, hanem kissé pedofilok és perverzek lesznek, így klasszikus figura a fiatal, 14-15 éves lányokat molesztáló, illetve a női fehérneműket kukkoló, lopdosó öregúr.